Határ az idő!

  Azon már túl vagyunk, hogy (fotósként) próbáljuk az embereket meggyőzni arról, hogy nem csak kattogtatunk és amikor készítünk tíz képet, az nem egyenlő tíz tökéletes és különböző felvétellel.  

A munka nem ér véget az utolsó exponálással! Azt is jó lenne, ha átlátnák, hogy a munka elég nagy részét a képfeldolgozás jelenti, amit a további fotózásokkal összehangolva, csak jól ütemezve lehet elvégezni. Kezdve a raw konverzióval, leválogatással, folytatva az előretussal/alapretussal, nyers képek átadásával.  És itt jön a szünet…

Várunk a megrendelő által visszaküldött listára. Várunk…várunk…várunk… Ideális esetben max. 4-5 napot.

Közben meg fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, retusálunk, fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, retusálunk, várunk… és megint fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, várunk, várunk…

...és akkor beesik a lista! A képek, amik valamikor hetekkel korábban készültek….

És ismét fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, retusálunk, fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, retusálunk, várunk… és megint fotózunk, konvertálunk, küldünk, várunk, várunk, várunk…

Most akkor melyikhez fogjak?  Hová illesszem be? Ki várjon?  Kit vegyek előre? És minek írom ezt le? :)

Mert sok embert, családot lefotózok és számomra az egyik legfontosabb követelmény a határidő. Amit -a minőséggel együtt- tartani csak akkor lehet, ha  a megrendelő is tisztában van a folyamattal és igyekszik partner lenni benne. Szerencsére az évek alatt beállt egy működő rendszer, ami a mindennapos megrendeléseknek köszönhetően feszített tempóban működik. Ezért kellemetlen, ha hetekig húzódik a megrendelt képek listájának visszajuttatása (és egyszer csak beesik). És természetesen az is előfordul, hogy én ütemezem nem túl szerencsésen a dolgokat, vagy kényszerpihenőt kell tartanom, betegség miatt, vagy begyullad a szemem, ami meg ugye egy nélkülözhetetlen munkaeszköz a retusálásnál. Még ezeket is be kell kalkulálni.

King vs. King Pro teszt - Nincs lacafaca! Tudni akarom az igazságot!

Valamikor réges-régen történt, amikor magával ragadott a vakus képek hangulata, pontosabban az olyan vakus képek, amelyeken a természetes fényt reprodukáljuk vagy imitáljuk. El is határoztam, így szeretnék dolgozni. Hátránya, hogy nem árt, ha 2-3 vaku és kioldó + egy asszisztens ott figyel a táskában. Előnye, hogy élnek a képek, és bármilyen körülmények között lehet fotózni. Már több workshop alkalmával megmutattam, hogy miként lehet nappal éjjeli fotókat készíteni és tehén feneke sötétségben napfelkelte hangulatú képeket készíteni.

A gond ezzel az egésszel az, hogy hiába szánom rá a sok pénzt, jelenleg nincs olyan felszerelés, ami ne makacsolná meg magát,  vagy megfelelően működne minden funkció. Az évek során vettem, kipróbáltam több rendszervakut, kioldót. Egyik sem tökéletes! Egyik sem adja azt a tökéletességet, amit így kétezertizenvalahányban elvárnánk egy 150-200 ezres cucctól. És hiába Canon, Nikon... néha az "utángyártott" többet tud. Volt idő, amikor preferáltam a pénztárcabarát Yongnuo verziókat, de gyorsan lecseréltem őket, amikor érthetetlen dolgokat produkáltak. Itt felhívom a figyelmet, hogy a hétköznapi esetekben az olcsóbb vakuk is jól működnek! Jelenleg a Canon vakuk mellett a Pixel King Pro vezérlőjét használom.

Na, elég az hozzá, hogy szeretnék készíteni egy átfogó tesztet. Miért?

Mert sajnos a legtöbb teszt csak sablonos, hogy saját kijelző meg egynyolcezred, ábécsoport, óriási hatótáv stb. De tudjuk, hogy a kreatív világítás nem ebben merül ki. A legtöbb hiba csak bizonyos helyzetekben jön elő, ezért a King még most is okoz meglepetést.

Elhagyva a laborkörülményeket… ha pl. egy objektív csere, zoom állítás, sleep vagy egyéb hétköznapi dolog után összevissza villannak a vakuk, akkor azokra jó felkészülni, mert egy éles fotózáson le kell kezelni a szitut pillanatok alatt. És akkor még ott van a King és King pro kevert használata vagy a nem Canon vakuk alkalmazása. Az a bosszantó, hogy ez csak programozás és tesztelés kérdése lenne… Hát nézzük!

Értem én, hogy gőzgép...

Értem én, hogy egy fotós manapság vállalhat munkát az ország egész területén (és azon túl is), de engem marhára idegesít, hogy a legtöbb fotós honlapon nincs feltüntetve, hogy melyik városban "rendel". Titokzatosnak, személytelennek tartom. Mitől kell félni (...)? Csak egy telefonszám, jobb esetben még egy email cím van megadva. OK, e miatt megkeresések úszhatnak el, de szerintem a legtöbb esküvő előtt álló (és egyéb) ügyfél szeretné tudni az illetőről, amikor rábukkan a guglin keresztül, hogy merre dolgozik, nem? Pénz, idő, felesleges körök stb.

Hmmm. Bár... az én honlapomon mindig is fent volt nagy betűkkel, hogy OROSHÁZA, épp a karácsonyi hajtásban esett meg, hogy rendeltek nálam A4-es nagyításokat. Másnapra el is készültek, de átadni már nem sikerült, mert kiderült, hogy a gazdája 400km távolságban várja, egy másik városban. Ilyen félreértések vannak, előfordulnak az ünnepi pörgésben. Végül természetesen megoldódott a tranzakció :)

NMCC kiállítás az Amadeus Kávéházban - Appendix

Van olyan Orosházán, aki még nem ismeri, nem hallott a városban működő fotóklubról? Ha esetleg lenne.., akkor nekik belinkelek néhány infót: www.nicolasmullercameraclub.hu (nagyon le kellene már cserélni ezt a címet, kicsit hosszú). A 2015-ös évet egy  fotókiállítással indítottuk. Az Amadeus kávéház adott teret ennek a tárlatnak, amiért hálásak vagyunk. Ide sok ember jár és többé-kevésbé meg is nézik a képeket. Egyetlen hátránya, hogy oda kell jó közel állni a békésen szürcsölgető vendégek asztalához, amit elsőre nehezen kezelnek :)

A kiállításról van egy cikk is: http://oroscafe.hu/2015/01/04/tarlattal-koszontottek-az-uj-evet-a-fotosok/cikk/kotroczom

Örülök ennek a kiállításnak, mert a régi tagok mellett új fotósok is megmutatkoztak és összességében jó kis anyag jött össze. Terveink szerint hamarosan újabb kiállítás következik, de továbbra is azt gondolom, jó lenne a "harminszornegyvenessablonkiállításokat" átlépni és valami újat, mást kitalálni. Ilyenkor sokan megdobálnának, tudom. De lássuk be! Csökken az igény a kiállításokra, a kultúrára. Erős kijelentés, de így van. Azt a pár embert is a városban, akit korábban érdekelt a (fotó) művészet, már alig lehet rávenni, hogy látogasson el egy ilyen eseményre. De lehet, hogy a kiállítás anyagában keresendő a hiba... Egyébként ez országosan jellemző. Új bemutatási formák, kiállítási anyagok kitalálásához meg sokat kell gondolkodni. Miért ne tennénk?!  Egy kiállítás rendezése költséges és nagy munka. Ha már örömet okoz a képek alkotása, akkor okozzon örömöt a képek bemutatása is és ne egy „tudjuk le” dolog legyen! Élvezzük! Legyen visszajelzés! Ha meg nem akarjuk bemutatni munkánkat, akkor fotózzunk inkább memóriakártya nélkül...
Én élvezem, ha tapsolnak nekem… (Már meg is van a következő ötletem.)