2015. november 16., hétfő

Fény az alagút másik végén


A fotósok jelentős része munka közben kerüli a vaku használatát. Kerüli, mert úgy ítéli meg, hogy nincs szükség plusz fényre, külső fényforrásra (sok esetben jogos). Esetleg nem meri használni, mert nem elégedett a végeredménnyel, vagy szakmai hiányosságait leplezve azt mondja: „nem használok, mert ugyan értek hozzá, de a vakutól mindig olyan mű lesz a kép”. Természetesen vannak trendek, stílusok, témák, amik meghatározzák a fotósok képein a fényviszonyokat, az extrém fényérték különbségeket, de az esetek többségében azért törekednünk kell arra, hogy már a fotó elkészítésekor helyesen exponáljuk ki a téma egyes részeit. Tudom! Szubjektív…
A tanfolyamok, tréningek mellett „Nem félek a vakutól!” vagy „Ne vakíts, világíts!” címmel több workshopot is szerveztem egymagam vagy fotós társaimmal az elmúlt években. A rendszervaku használatához adtak tudást, lendületet, kedvet vagy éppen haladóknak további kreatív ötleteket. November 14-én újra volt lehetőségem Békéscsabán villogtatni. A Márvány Fotóműhely ismét meghívott, hogy régi és új tagjainak tartsak előadást a témában. Örömmel mentem hozzájuk, mert korábbi alkalommal is remek csapat jött össze, remek képek születtek akkor is és most is. Sajnos egynapos program esetén komoly problémát jelent az idő hiánya. Kellő figyelmet kell fordítani a nélkülözhetetlen elméleti anyagra és a fotózásra is, így átfogó képet, tudást, rutint mindig nagyon nehéz adni ilyen rövid idő alatt. De talán nem is kell, nem is ez a cél. A motiváció a lényeg.
Valamikor réges-régen kaptam egy Joe McNally könyvet, ami gyorsan az egyik kedvenc motivációs forrásom lett. Ez a fickó olyan könnyedén, olyan egyszerűen valósította meg képei vakus bevilágítását, hogy elhatároztam, én is így fogok dolgozni, hatással volt rám. Egyszer pl. majdnem Nikonra váltottam. :) Aztán jöttek a pofonok, mert ez sem működött, az sem úgy működött. Azóta persze több forráson, szakmai leíráson, videón átrágtam magam, tapasztaltam, kipróbáltam, teszteltem számtalan vakut, kioldót, fényformálót mindenféle kombinációban, törtem, zúztam dolgokat. Ennek ellenére még mindig előfordul, hogy fejtörést okoz egy-egy szituáció.

Bátran mondhatom, hogy megérte belefektetni időt, energiát és pénzt. Rendszervakuk segítségével (az általános helyzeteken túl) a legridegebb környezetet is sikerül hangulatos, derűs hellyé varázsolni. Szakadó esőben is tudok napsütéses képet készíteni egy romantikusan összebújó párról, vagy ha éppen úgy adódik, fényes nappal is készíthetek éjszakai, holdvilágos felvételeket. Ezek mellet a legnagyobb visszaigazolást a csabai és az ehhez hasonló lendületes workshopok adják. Elültetni a bogarat, megadni a kezdő lökést, beindítani a kreativitást... 
A témában szkeptikus vagy tapasztalatlan fotósoknak üzenem az alagút másik végéről, hogy működik! Hajrá, jó dolog a vakuzás!